konzervatívanarchista.

morzsák és desszertek rajcsányi gellért asztalán.
Sep 19
Permalink
mandiner:

Arab katyvasz
„The days of rage, yeah, nothing’s changed” (Massive Attack: False Flags)
Hiába minden tiszteletem az iszlám, mint történelmi vallás, az emberiség egy korszakának kiemelkedő, kultúrafenntartó civilizációja, a világ egy régiójának hagyományos rendezőelve iránt: az arab tavasz óta számos esemény csak az iszlámmal szembeni előítéleteket erősíti, és ezért a muzulmánok fanatikus csoportjait terheli a felelősség. A mostani zavargás-sorozat a begőzölt fanatizmus és az elképesztő aránytévesztés tipikus példája. Tél követi az arab tavaszt, nem nyár. (…)
Nyugat és Kelet konfliktusa egyenlőtlen küzdelem: az egyik oldalon egyéni akciók élnek (és néha visszaélnek) a véleményszabadság adta lehetőségekkel; míg a nagy többség a nyugati civilizáció szellemi és materiális értékeinek birtokában, a sokszínűség szabadságában, türelemben és békében szeretne élni a szomszédos civilizációk mellett. A másik oldalon viszont tömegek állnak készenlétben, hogy minden Nyugatról érkező minor bajuszráncigálásra, provokációra agresszíven reagáljanak, alkalmanként privát életterüket (és élni, túlélni, munkálkodni akaró szomszédaik életterét) rongálják, pusztítsák tehetetlen dühükben.
Persze, civilizációk összecsapása ez, ami ugyanakkor legtöbbször csak az egyik, jobb sorsra érdemes civilizáció önpusztításában manifesztálódik. Szerencsénkre. Szerencsétlenségükre. A történelem nem ért véget, de inkább élünk egy kicsit megvénült, de szolid békét és türelmet biztosító civilizáció peremvidékén, mintsem az örök kamasz hevületére emlékeztető fanatizmus tűzfészkében.

Szálem alejkum.

mandiner:

Arab katyvasz

„The days of rage, yeah, nothing’s changed”
(Massive Attack: False Flags)

Hiába minden tiszteletem az iszlám, mint történelmi vallás, az emberiség egy korszakának kiemelkedő, kultúrafenntartó civilizációja, a világ egy régiójának hagyományos rendezőelve iránt: az arab tavasz óta számos esemény csak az iszlámmal szembeni előítéleteket erősíti, és ezért a muzulmánok fanatikus csoportjait terheli a felelősség. A mostani zavargás-sorozat a begőzölt fanatizmus és az elképesztő aránytévesztés tipikus példája. Tél követi az arab tavaszt, nem nyár. (…)

Nyugat és Kelet konfliktusa egyenlőtlen küzdelem: az egyik oldalon egyéni akciók élnek (és néha visszaélnek) a véleményszabadság adta lehetőségekkel; míg a nagy többség a nyugati civilizáció szellemi és materiális értékeinek birtokában, a sokszínűség szabadságában, türelemben és békében szeretne élni a szomszédos civilizációk mellett. A másik oldalon viszont tömegek állnak készenlétben, hogy minden Nyugatról érkező minor bajuszráncigálásra, provokációra agresszíven reagáljanak, alkalmanként privát életterüket (és élni, túlélni, munkálkodni akaró szomszédaik életterét) rongálják, pusztítsák tehetetlen dühükben.

Persze, civilizációk összecsapása ez, ami ugyanakkor legtöbbször csak az egyik, jobb sorsra érdemes civilizáció önpusztításában manifesztálódik. Szerencsénkre. Szerencsétlenségükre. A történelem nem ért véget, de inkább élünk egy kicsit megvénült, de szolid békét és türelmet biztosító civilizáció peremvidékén, mintsem az örök kamasz hevületére emlékeztető fanatizmus tűzfészkében.

Szálem alejkum.

Comments (View)

blog comments powered by Disqus